lekvár, szilvalekvár, valódi, természetes, hagyományos, gyümölcs, Fruit de Bereg, egészség, ínyenc, natúr, házi, beregi, szatmár-beregi, szatmári szilvalekvár, szatmár-beregi szilvalekvár, beregi szilvalekvár,   beregi lekvár, valóban gyümölcs, baracklekvár, almalekvár, szederlekvár, meggylekvár, csipkebogyólekvár, somlekvár, lekvárfőzés, recept, szilva, barack, alma, szeder, meggy, csipkebogyó, som, méz,  akácméz, dió, dióbél, aszalt gyümölcs, cukormentes, cukrot nem tartalmaz, tartósítószer-mentes, tartósítószert nem tartalmaz, adalékmentes, adalékanyagot nem tartalmaz, gyümölcstartalom,  Vásárosnamény lekvár, Gergelyiugornya lekvár, naményi lekvár, receptek, gasztronómia, kulináris, sütés, főzés, sütés-főzés, gyümölcslekvár, üstben főtt szilvalekvár, egészséges, házi lekvár,   sárgabaracklekvár, kajszi, kajszibarack, kajszibaracklekvár, fahéjas almalekvár, feketeszeder, fűszeres meggylekvár, rumos-fűszeres meggylekvár, hecsedli, hecsedlilekvár, lekvár receptek, nemtudom szilva,  besztercei szilva, sárgabarack, hozzáadott cukrot nem tartalmaz, lekvár cukor nélkül, cukor nélküli lekvár  Valóban gyümölcs! Így készül A térségben a nyár végének közeledtével minden faluban érezni lehet a rotyogó szilvalekvár  kellemes illatát. Itt jellegzetes nyárvégi-ősz eleji munka a lekvárfőzés - s egyben szinte  társadalmi esemény is, hiszen gyakran a rokonság, a szomszédok vagy az ismerősök összefogását  igényli. Ezt a lekvárt ugyanis a rőzsetüzelésű rézüstökben,  állandó keverés mellett 10-20 órán át kell főzni, hogy az  eredmény az utánozhatatlan ízű és illatú szatmár-beregi  szilvalekvár legyen. A legelső teendő a katlan megrakása, valamint az üst  előkészítése, azaz a külső oldalának sárral való körbetapasztása,  ami nagy hozzáértést és gyakorlatot igényel. Hagyományosan a  legmegfelelőbb a célra a vörösrézből készült üst.  A ponyvára rázott vagy levert szilvát átválogatják, több léről  megmossák, lecsöpögtetik - csak frissen szedett szilvából főzik a  lekvárt. Ha az üst is, a szilva is kész, kezdődhet a  ciberézés, azaz az előfőzés. A gyümölcsből egy kisebb  mennyiséget kézzel összetörnek, szétnyomkodnak,  hogy levet eresszen, s a főzés elején se ragadjon oda az  üst aljára. Amikor felforrt, fokozatosan hozzáadják a  többi szilvát, s közben folyamatosan kavargatják a  kisebbfajta evezőlapátra emlékeztető lapickával. Az üst  alatt ilyenkor gyengébb tüzelőanyagokkal  (napraforgószár, kukoricacsutka, rőzse) fűtenek. A  szilvát addig kell főzni, amíg el nem válik egymástól a héj, a hús és a mag.  Az így előfőzött anyagot, a penyőt egy hosszú nyelű  edénnyel merik ki az üstből, egyenesen a fateknőre helyezett  ciberéző rostára, amelyen egy fakanállal átdörzsölik. A rostán  fennmarad a mag, esetleg a héj egy része, a tekenőben pedig  összegyűlik a bordó színű, édes-savanykás cibere, ami a  lekvárfőző csapat egyik  kedvenc csemegéje. Ízéből  a hozzáértők már arra is  következtetni tudnak, hogy  milyen lesz a kész lekvár. Egy üst lekvárhoz legalább  négyszer-ötször annyi ciberére van szükség, így ha csak  egyetlen rézüstben folyik a főzés, a ciberézés igen  hosszadalmas munka. Ilyenkor a kész ciberét teknőkbe,  tálakba öntik, amíg az utolsó  adag is elkészül, s az üstöt elő  lehet készíteni a sűrítéshez.  A lekvárfőzés második szakasza a sűrítés, vagy ahogy  errefelé mondják, az öregítés. Ennek legfontosabb eszköze az  üstbe helyezett kavaróvitorla: két, kereszt alakban összeerősített  deszka, melynek formája követi az üst aljának vonalát. Az üst  füléhez vagy a katlanhoz rögzített tengelyhez facsappal  kapcsolódik a kavarófa, amit  egészen a lekvárfőzés végéig  állandó mozgásban kell  tartani, hogy a lekvár oda ne  égjen. Az üst alatt ilyenkor már fával tüzelnek, s a rotyogó  lekvár gyakran kifröccsen, köpköd. A lekvár akkor van kész,  ha a púposan megmerített fakanálról nem csöppen le.  Manapság már zománcozott üstökben, tapasztás nélkül,  üstházakban is sokan főznek, sőt a kavaróvitorlát is sok helyen  házilag eszkábált villanymotor hajtja. Az is gyakori, hogy a  munka meggyorsítása érdekében az előfőzéshez másik üstöt  használnak.  Minden esetben hosszú órák telnek azonban  el, amíg a híg, vöröses színű ciberéből lekvár lesz:  ezalatt lassan elfogy a félretett cibere, a tűzifa, fárad a  csapat - és bizony gyakran felvirrad a következő hajnal  is.  Az embert próbáló munka gyümölcse pedig a  sűrű, szinte fekete szilvalekvár, melynek illata,  íze semmivel össze nem téveszthető, évekig eltartható,  és ezerféle módon felhasználható - nem véletlenül  nevezik a térség "gasztronómiai kincsének".  A  Fruit de Bereg^®  100% Szilvalekvár gyártása közben pontról pontra  követjük a szatmár-beregi vidék hagyományos, házi módszereit. A  zamatos, érett, gondosan átválogatott és megmosott szilvát előfőzzük,  magjától elválasztjuk, s a tiszta gyümölcshúst 10-12 órán át főzzük.  Közben éppúgy nem teszünk bele sem tartósítószert, sem hozzáadott  cukrot, sem bármilyen egyéb adalékanyagot, ahogyan a vidék házi  szilvalekvárjaiba sem kerül.  Hungaro-Jam Kft. Minden jog fenntartva Oldaltérkép